Taíno indiánok

A karibi őslakosok

A spanyol hódítók érkezése előtt a Karib-térségben a Taíno indiánok éltek, akik a korabeli leírások szerint békés, vendégszerető nép volt. Földműveléssel, halászattal és vadászattal foglalkoztak, és a gazdag termőföld bőségesen el is látta őket mindennel, amire csak szükségük volt.

A nyelvük az „arawak” volt, aminek nem volt írott formája, de a barlangokban fennmaradt piktogramok alapján mégis sokat megtudhatunk a hitvilágukról, gondolkodásukról. Beszámolók szerint az arawak nyelv nagyon kellemes hangzású, dallamos volt és bővelkedett szavakban, kifejezésekben. Mára ez a nyelv eltűnt, a spanyol vette át a helyét. A mai nyelvben már csak nyomokban él az ősök nyelve földrajzi nevekként, valamint ételek, használati tárgyak megnevezésében.  

A gyarmatosító spanyoloknak a taíno indiánok nyújtottak segítséget a Hispaniola szigeten termő növények és gyümölcsök megismerésében, és ezek termesztésének helyes elsajátításában, ugyanis az Európából hozott magvak és növények nem éltek meg a trópusi éghajlaton.

Sajnos az indiánok nem élték túl a gyarmatosítás korát, egy részük a behurcolt betegségekben vagy a közben itt-ott fellángolt ellenállás küzdelmeiben halt meg, mások nem tudtak alkalmazkodni a rájuk erőltetett rabszolgasorshoz, a hódítók által nekik szánt új életmódhoz.

Vérvonaluk azonban tovább él, hiszen a Dominikai Köztársaságban ma élők génjei spanyol, afrikai bennszülött és taino örökségről tanúskodnak.

Az indián ősök tisztelete fennmaradt, és szerencsére egyre több kezdeményezés lát napvilágot. Többnapos hagyományőrző remdezvényeket, konferenciákat, előadásokat tartanak; könyvek jelennek meg a témában.  

Fotó: www.estebanmiracaballos.com